Címlap
Belépés

Impresszum
Sigmasoft, Szekelyudvarhely

Archívum böngésző
« szeptember 2017  
V H K Sze Cs P Szo
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

warning: Parameter 2 to views_rss_views_feed_argument() expected to be a reference, value given in /var/www/drupalroot/includes/module.inc on line 203.
Szökésgátló (hol a fenébe van a hosszú i a magyar billentyüzeten?)
Submitted by Bandó on kedd, június 19, 2007 - 22:55 | |

A diák kemény tandijat fizet, ezért megfelelő szolgáltatást vár el a tanintézménytől. Ha ez nem tudatosul benne, a szüleiben biztos, és akkor ők várják el a szinvonalat. Az egyetem kemény pénzt vasal be a diákon, ezért a diák szent, a diák a tanár előtt helyezkedik a rangsorban. Ezt a tanárok tiszteletben is tartják, de egyes diákok ki is kihasználjak, és neha azt tesznek, amit éppen akarnak. Mert a diák kemény tandijat fizet. Dióhéjban igy is le lehetne irni az amerikai oktatást (természetesen nem ilyen ecceru a dolog, szabályok azért vannak, amire most nem térek ki). Hogy hova szeretnék kilyukadni ezzel? A tanár-diák kapcsolatra és annak fontosságára. A hangnemre, amit a tanár, mint oktató, nevelő, barát, akár mint példakép megüt amikor diákjaival kommunikál. Hogy milyen kapcsolatot képes kialakitani diákjaival attól a pillanattól kezdve, ahogy szembesül velük. Legtöbbet ettől a pillanattól függ, hogy hogyan alakul egy egész félév és vizsgák hangvitele. Nem akarok pedagógia órát tartani, isten őrizz, hanem tapasztalatból beszélek. Egy olyan tarsadalomban szerzettről, ahól már lassan több az MTV-s generació, mint a nem az. Ja, és miért hozom fel most ezeket? Hát csak azért, mert Szilamér barátunk elkövetett egy kis hibát, hogy a diakjaival történő kommunikációt a yahoogroup-os levelezőlistán bonyolitotta le, ami nekem nagyon szúrta a szemem. (Szilamér, ne haragudjál, nem támadni akarok, én szeretlek, úgy ahogy vagy, ezt az érzést már semmi sem változtatja meg). Na, miután szerelmet valottam Szilamárnek, kicsit nyomatékositanám (mert biztos vagyok benne, hogy tudják, de azért...), hogy mennyire fontos szerepet játszanak az egyetemen oktatók, nemcsak utánpótlás-képzésben, meg abban hogy egy "lecke le legyen adva", hanem abban is hogy megszöknek-e óráról, vizsgárol, hogy felkapják-e a fejüket, ha pl. gekkót emlitenek nekik az órán, vagy sem. Vagy egyáltalán hallgatnak, figyelnek arra a bizonyos személyre, vagy sem. Hogy kialakul-e kölcsönös tisztelet vagy sem. A Szilamér levelezései meg blogbejegyzése apalján nehezen hinném. Sakko csodálkozunk, hogy nem sok embert érdekel a gekko. A példa nyitott, tehát továbbra is használnám (mágecce bocs, Szilamér). Szilamér megsértett egy alapvető szabályt, hogy a diák magánszféráját tiszteletben tartsa. El is veszitette legtöbbjét, szerintem. A levelei hangneme meg a jegyek kozzététele és a negativ páldázás alátámasztják ezt. Kis odafigyeléssel olyan emberkéket is meg lehet fogni, akiről első pillanatban még nem sejti az ember, hogy valamire való. És a felelősség nagyobb, mint hogy személyeket toborozzunk a gekkonak. Ez csak apróság. A diákok személyisége most, ott az egyetemen alakul ki és nagyon fontos, hogy kitől mit és mennyit hallanak, és hogy tisztelnek-e valakit annyira, hogy odafigyeljenek rá, halgassanak szavára, tanuljanak tőle. Hogy ha akár tanár lesz belőlök vagy banyamérnök, vagy olaj-, érc kutató, pályázatiró, tolmács, vállalkozó, kocsmatöltelék, stb., mit visz magával és mit ad tovább a maga során. És tudom jól, hogy van kitől és mit megtanuljon ott az egyetemen, csak kis odafigyelés kell az oktatók részlről.

Na, ez már szinte prédikációnak hangzik, de nem annak szántam. Csak úgy kigyütt. S hol a bánatba van a hosszú i? Már nagyon régen használtam magyar billenytzüzetet. Ezen a kevés szövegen is megizzadtam. Igy szivesebben folytatnám ezt egy (ahól egy=sok) hideg sőr mellet, mondjuk valamikor jul vegen - aug elején, amikor otthon (Koloszvárott is) leszek. Addig itt.

Puszi mindenkinek!



Újabban mindig ez van!
Submitted by SilyeL on szombat, június 2, 2007 - 13:24 |

Most néztem el Szilamért amint éppen azon igyekszik, hogy valami tudást csüpügtessen a diákok fejébe. De melyik diákok fejébe, amikor a 11 darab másodévesből összesen 4 jelent meg az órán, és ezekből is 3 elpárolgott az óra második feléről.

Tudom, szombat van, de könyörgöm, a vendégtanár egy hónapban egyszer jön, és akkor két napot ül ugyan, de az egész egy hónapi szabad, lyukas, heti 2+2 órákat tartja meg tömbösítve. Ugyanakkor ez teljesen általános jelenség, nem csak máról, és nem csak a másodévesekről szól.

Miért kell egyre jobban és jobban szégyeljük magunkat, a diákjaink helyett, a vendégtanárok előtt mi oktatók? És miért nem kellett az első évfolyamok idején?

Komolyan kezdek elgondolkodni azon: minek is csináljuk mi ezt? Kiért, miért vállajuk a plusz szervezést?


[ SilyeL blogja | A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges ]

Események
«szeptember 2017
vhkszecspszo
12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930

Kliwalab Egyesület